Bertha Bulcsu az '50-es évek elején látogatott el a városba élményanyagért, egy kötetnyi novella született ebből az időszakból. Ipari közelképek címen 1986-ban jelent meg szociográfiája, melynek egyik része A legendás város címet viselte. Borovszky Ambrus portréján keresztül mutatja be a városépítés hőskorát.
Illyés Gyula Az építőkhöz című versének történetéhez a következő "legenda" tartozik. 1951-ben a Magyar Írók Szövetsége munkaakciót szervezett tagjai számára, azzal a szándékkal, hogy élményeket gyűjtsenek "szocialista építés egy-egy frontján". Illyés Gyula, Veres Péter, és az épülő városban élő Sándor András társaságában nézte meg a pentelei fennsíkon épülő gyárat. Ennek a látogatásnak az eredménye a vers. A vers története a magyar írók első kongresszusán folytatódik, ugyanis a Szabad Nép egy újságírója bírálta a verset, de főként a lelkesedő költőt. Illyés a kritikára a vers felolvasásával válaszolt.
Kemény Dezső 1951-ben költözött a városba a megélhetés reményében. Először energetikusként dolgozott, majd elektrikus lett, később már a hírlapnál kezdett dolgozni. Személyisége ma már kitörölhetetlenül a városhoz tartozik.
Palotai Boris 1947-53 között a Népszava irodalmi rovatának a vezetője volt. Ebben az időszakban gyakran megfordult Sztálinvárosban. Élményeit, benyomásait több regényében, novellájában is megírta. Kakasszó elbeszélések, 1951; Sztálinvárosi gyerekek ifjúsági regény, 1953; Varázsige elbeszélések, 1955; Hetedik év kisregény és elbeszélések, 1978. Műveiből hat film is készült, ezek közül Sztálinvárosban játszódik az Én és a nagyapám.
Sándor András A Dunai Vasmű építésben szerzett élményeit örökítette meg Az új város c. riportkötetében és A nyugtalan ember c. novelláskötetében. A Kiskrajcár című film forgatókönyvét Palotai Borissal és Thurzó Gáborral együtt írták 1953-ban.
Szécsi Margit a dunapentelei építkezést malterhordó lányként járta meg.
XY
7 éve
