Az épülő város látogatói

Bertha Bulcsu az '50-es évek elején látogatott el a városba élményanyagért, egy kötetnyi novella született ebből az időszakból. Ipari közelképek címen 1986-ban jelent meg szociográfiája, melynek egyik része A legendás város címet viselte. Borovszky Ambrus portréján keresztül mutatja be a városépítés hőskorát.

Illyés Gyula Az építőkhöz című versének történetéhez a következő "legenda" tartozik. 1951-ben a Magyar Írók Szövetsége munkaakciót szervezett tagjai számára, azzal a szándékkal, hogy élményeket gyűjtsenek "szocialista építés egy-egy frontján". Illyés Gyula, Veres Péter, és az épülő városban élő Sándor András társaságában nézte meg a pentelei fennsíkon épülő gyárat. Ennek a látogatásnak az eredménye a vers. A vers története a magyar írók első kongresszusán folytatódik, ugyanis a Szabad Nép egy újságírója bírálta a verset, de főként a lelkesedő költőt. Illyés a kritikára a vers felolvasásával válaszolt.

Kemény Dezső 1951-ben költözött a városba a megélhetés reményében. Először energetikusként dolgozott, majd elektrikus lett, később már a hírlapnál kezdett dolgozni. Személyisége ma már kitörölhetetlenül a városhoz tartozik.

Palotai Boris 1947-53 között a Népszava irodalmi rovatának a vezetője volt. Ebben az időszakban gyakran megfordult Sztálinvárosban. Élményeit, benyomásait több regényében, novellájában is megírta. Kakasszó elbeszélések, 1951; Sztálinvárosi gyerekek ifjúsági regény, 1953; Varázsige elbeszélések, 1955; Hetedik év kisregény és elbeszélések, 1978. Műveiből hat film is készült, ezek közül Sztálinvárosban játszódik az Én és a nagyapám.

Sándor András A Dunai Vasmű építésben szerzett élményeit örökítette meg Az új város c. riportkötetében és A nyugtalan ember c. novelláskötetében. A Kiskrajcár című film forgatókönyvét Palotai Borissal és Thurzó Gáborral együtt írták 1953-ban.

Szécsi Margit a dunapentelei építkezést malterhordó lányként járta meg.

Egy kis filmográfia

Játékfilmek:
Én és a nagyapám 1954 írta Palotai Boris, rendezte Gertler Viktor
Kiskrajcár 1953 rendezte Keleti Márton
Kölyök 1959 rendezte Szemes Mihály
Legenda a vonaton 1962 rendezte Rényi Tamás
Minden kezdet nehéz 1966 rendezte Révész György
Párbeszéd 1963 rendezte Herskó János
Csocsó, avagy éljen május elseje! 2001 rendezte Koltai Róbert
Konyec - Az utolsó csekk a pohárban 2007 rendezte Rohonyi Gábor

Dokumentum- és portréfilmek, kisfilmek a városról, a dunaújvárosiak életéről
15 perc - 15 évről. Dokumentumfilm a Dunai Vasműről. Mészáros Márta 1965.
Borovszky Ambrus portréfilm készítette Mészáros Márta 1968.
Dunaújváros kisfilm készítette Csőke József 1963.
Dunaújvárosi fények készítette Deák Péter 1973.
Épül a békemű. Kisfilm az épülő Sztálinvárosról 1951.
Hat nap. A Magyar Televízió riportfilmje a húszéves Dunaújvárosról 1970.
Az idő sodrában riportfilm készítette Kiss József 1968.
Kulcsos emberkék. A Magyar Televízió kisfilmje 1969.
Mit jelent Önnek...? kisfilm készítette Kiss József 1970.
"Nekem szülőhazám" Riportfilm Fejér megyéről 1968.
Riportfilm a 15 éves Dunaújvárosról készítette Kozár Tivadar 1965.
Válasz. A Magyar Televízió kisfilmje 1968.

A tízéves Sztálinváros diafilm
Útifilm Dunaújvárosról

Szocreál tanösvény

Dunaújváros nagyobb térképen való megjelenítése

"leomlanak bálványok, trónok, égi-földi szentek, de nem amit a munka megteremtett"

Illyés Gyula Az építőkhöz című versének utolsó sorait idéztem.

A bejegyzésben azokat az írókat, költőket, képzőművészeket próbálom összegyűjteni, aki ellátogattak a város építését megnézni, esetleg maguk is részesei voltak rövid időre az építkezéseknek. Mindenestre látogatásuknak bizonyítéka versekben, novellákban, festményekben megmaradt.

A központi lapok állandó tudósítókat küldtek Pentelére, többször járt itt újságíróként Benjámin László, Palotai Boris, Örkény István.

1951-ben mint építőipari segédmunkás itt dolgozott Szécsi Margit költőnő. Palotai Boris is gyakran megfordult az építkezésen, itt gyűjtve össze néhány regényének témáját. Örkény István irodalmi igényű riportokat küldött a fővárosi lapoknak. A városban élt Sándor András író.

A városi tanács 1953 nyarától kezdődően egy lakásban alkotóotthont biztosított azoknak a képzőművészeknek, akik érdeklődtek Sztálinváros iránt, és hosszabb-rövidebb időt akartak itt tölteni. Közöttük volt Bencze László, Herman Lipót, Vidéki Brigitta, Szilvási Margit, Sarkantyú Simon képzőművészek.

A csasztuskák kora

Az öntevékeny művészeti csoportok szervezése is megkezdődött, népitánc csoport alakult. A vállalatoknál alakult kultúrcsoportok, tánccsoportok, kultúrbrigádok, csasztuskázók gyakran munkaidőben, az építkezés sűrűjében keresték fel a legjobb munkásokat, brigádokat, sztahanovistákat és ott köszöntötték őket tánccal, verssel.

Néhány "sztálinvárosi sláger":

"Pentelei hármas kocka de magos

tetejében babám az a csillag, de piros

Ameddig csak aza csillag fent ragyog

addig hiszem babám, én a tied maradok.

Penteli leánybrigád de csinos

az orcájuk mint a rózsa oly piros.

Vígan rakják a téglából a falat

felépül egy emelet egy nap alatt"

"Pentelénk, Pentelénk, dicső híred hozzánk elért, híred szájról szájra jár, hozzád készülünk mi már. Te lész erős várunk, Pentelénk..."

De a helyi újságban verseket is olvashattunk, melyeket természetesen a dolgozók írtak:

"Dolgozunk vidáman, jól telnek a napok

Mint földből a gombák, nőnek az alapok."

"Egy akarattal, az ifjakkal harcol a vén brigád

amíg felépítjük a vasműt, a béke városát..."

Néhány verses jelszó:

"Béke várat alkotunk, Sztálin Műnél maradunk!"

"A Radarban elkapott az eső, azért mégis én leszek az első"

"Fütyülünk az esőre, kongresszusért előre!"

Nehéz volt nagyon komolyan megírni a bejegyzést, a radari eső után nem bírtam tovább:-)

Az oktatás és a kultúra letelepedik a városban

1951 szeptember közepén megnyílt az első iskola, Vasvári Pál nevét vette fel. Az első óvoda szintén ezen az őszön nyitotta meg kapuit, melyet Krupszkájáról neveztek el.
Decemberben átadták a Dózsa filmszínházat.
A Sztálinvárosban keresett pénzből legkevesebbet művelődésre kellett költeni. Nem mintha nem lett volna a kor színvonalának megfelelő kulturális élet a városban. Inkább azért, mert a színház- és mozielőadások vagy ingyenesek voltak, vagy potom áron árusították a jegyeket – és ezeket jobbára a szakszervezet vette meg és adta a dolgozóinak.
1951 júniusában már három kultúrotthon működött a városban ezek, közül kettő, a József Attila és a Petőfi színpaddal is rendelkezett. Hét klubszobájuk volt a dolgozóknak és a könyvtárak 15500 könyvet kínáltak olvasásra.
A városi könyvtárak állománya is gyarapodott Az OMK 1951 június 8-án telepítette le az úgynevezett alapítványt, amelyhez a Szabó Ervin Könyvtár és a székesfehérvári könyvtár is hozzátette a maga küldeményét. Országos akció indult a könyvtár bővítésére, mégpedig úgy, hogy mindenki felajánlotta megunt vagy elajándékozhatónak vélt könyvét a sztálinvárosi könyvtár javára. A könyvtár a Vasvári Pál Általános Iskolában kapott otthont.

A hősök kora

1950. május 2. örökre nevezetes dátum marad a Duna partján. Amikor néhány kubikos, kőműves, ács elindult a hatos úton a folyó mentén, nyomukban észrevétlenül ott járt a történelem. A Duna 1582. folyamkilométerénél új város született.
A pentelei építkezés a mai Május 1., Ady Endre, József Attila és Beloiannisz utcákban, az úgynevezett Kocka, Csont, Bivaly, és Szekció házakkal kezdődött.
1951 végén Révai József és Major Máté egyetemi tanár vitát kezdeményezett a korszerű építési stílusokról és esztétikáról. A vitából azt a következtetést vonták le, hogy a lakóházak nem a szocialista építőművészet gyermekei. Az esztétikai vitából a Galaktionov-féle építési stílus került ki győztesen, amely a belső udvaros megoldásokat szorgalmazta. E győzelem meghatározza a városépítés második szakaszát, amely 1952 közepéig tartott. Ekkor születtek a mai Erkel kerti, Liszt Ferenc kerti lakóépületek tervei, a mai Ságvári városrész néhány jellegzetes épülete, az Arany Csillag Szálloda és Irodaház épülete.

A város főépítésze

Cyransky Mária 1968-as emléktáblája Weiner Tiborról (1906-1965) a Ságvári Fiókkönyvtár bejárata mellett.
Bercsényi utca 2.

Weiner Tibor apja szándékai ellenére választotta az építészi hivatást.

Két szemeszter erejéig a Bauhaus hallgatója volt Hannes Meyer irányítása alatt, később vele és tanítványaival áttelepültek a Szovjetunióba. Ezt követően Párizsban dolgozott, feleségével a háború elől Chilébe menekültek. Kezdetben önálló építészként dolgozott, majd a santiago-i egyetem építészfakultásának tanára.

A háború után hazajött. 1950-től haláláig különböző pozíciókban és szervezeti keretek között irányította Sztálinváros tervezését, építését.

"Csinált" városok

A kifejezést Szirmai Viktória használja azonos című könyvében a szocialista városokra. Ezek a városok: Ajka, Dunaújváros, Kazincbarcika, Komló, Oroszlány, Ózd, Salgótarján, Százhalombatta, Tatabánya, Tiszaújváros, Várpalota.

A városok a következő kritériumoknak felelnek meg:

• a politika és a gazdaságpolitika által kiemelt szerepű települések
• létesítésük elsődleges célja az urbanizálatlan térségek ipari fejlesztése, álatában egyetlen órási termelőüzem, vagy nehézipari ágazat dolgozói számára épültek
• az iparban foglalkoztatottak mindig túlsúlyban voltak
• fokozottan érvényesültek a modern építészet és várostervezési-szervezési élméletek: nemcsak a nagyipari üzemeket, hanem a hozzájuk tartozó várost is egységes tervek szerint építették fel

"tartalmában szocialista, formájában nemzeti"

A szaksajtóban 1948-tól túlsúlyba került a szocreál ideológia.

Hivatalos állásponttá vált a harc a formalizmus, a kozmopolitizmus, a modern építészet ellen, meghírdették a szocialista-realista építészet alkalmazásának elvét. Az építészet feladata a társadalmi célok, értékek, ideológiák, az új társadalmi rendszer tartalmának kifejezése. Az építészet keretbe foglalja a társadalmi viszonyokat.

A szocialista-realista koncepcióban az építészet, a várostervezés a társadalmi valóság tükre; a tér nem a közösség teremtője, hanem otthona.

Sztálin meghatározása szerint "tartalmában szocialista, formájában nemzeti". A szocialista tartalom az emberről való gondolkodás és munkásosztály győzelmének hirdetését jelentette.

A szocialista realista építészet nemzeti formájának megtalálásában a 19. század első felének klasszicizmusára kivánt támaszkodni.

A szocreál születésének időszaka

Magyarországon a kommunista hatalomátvétel, majd az 1. ötéves terv megindítását követően jelentős és ideológialiag fontos feladat várt az építészekre: a meglévő települések és az épülő új városok szocialista arculatának kialakítása.

A Tér és Forma építészeti folyóirat körül a szociáldemokrata és jobboldali nézeteket képviselő építészek tömörültek. Az ő hitvallásuk a tervezés szakszerűségét és politikamentességét hirdető corbusier-i gondolatokkal egyezett meg. Hittek abban, hogy az ember közvetelen lakóhelyi és lakásviszonyai a társadalom olyan önálló részterületei, amelyeknek sajátos törvényszerűségei vannak, hatással vannak az életmódra, de az egész társadalmi berendezkedésre is. Ezért ezek alakításával formálható a társadalmi és a mindennapi élet.

Ebben a szemléletben akkor történt meg a változás, amikor az építészeknek is állást kellett foglalniuk a hatalmi küzdelemben.

1946-ban a kommunizmus eszméivel szimpatizáló Perényi Imre, Kozma Lajos, Major Máté kivált a Fischer József által szerkesztett Tér és Forma laptól, és megalapították Új Építészet címmel saját orgánumukat. Major Máté az első számban fogalmazta meg, hogy milyen új elvek szerint képzelik el munkájukat. "Az építésznek fel kell ismernie(...) mik azok az elvek és formák, melyek az építészetben egybeesnek, együtt fejlődnek a dolgozók társadalmának ideológiájával."