A város főépítésze

Cyransky Mária 1968-as emléktáblája Weiner Tiborról (1906-1965) a Ságvári Fiókkönyvtár bejárata mellett.
Bercsényi utca 2.

Weiner Tibor apja szándékai ellenére választotta az építészi hivatást.

Két szemeszter erejéig a Bauhaus hallgatója volt Hannes Meyer irányítása alatt, később vele és tanítványaival áttelepültek a Szovjetunióba. Ezt követően Párizsban dolgozott, feleségével a háború elől Chilébe menekültek. Kezdetben önálló építészként dolgozott, majd a santiago-i egyetem építészfakultásának tanára.

A háború után hazajött. 1950-től haláláig különböző pozíciókban és szervezeti keretek között irányította Sztálinváros tervezését, építését.

"Csinált" városok

A kifejezést Szirmai Viktória használja azonos című könyvében a szocialista városokra. Ezek a városok: Ajka, Dunaújváros, Kazincbarcika, Komló, Oroszlány, Ózd, Salgótarján, Százhalombatta, Tatabánya, Tiszaújváros, Várpalota.

A városok a következő kritériumoknak felelnek meg:

• a politika és a gazdaságpolitika által kiemelt szerepű települések
• létesítésük elsődleges célja az urbanizálatlan térségek ipari fejlesztése, álatában egyetlen órási termelőüzem, vagy nehézipari ágazat dolgozói számára épültek
• az iparban foglalkoztatottak mindig túlsúlyban voltak
• fokozottan érvényesültek a modern építészet és várostervezési-szervezési élméletek: nemcsak a nagyipari üzemeket, hanem a hozzájuk tartozó várost is egységes tervek szerint építették fel

"tartalmában szocialista, formájában nemzeti"

A szaksajtóban 1948-tól túlsúlyba került a szocreál ideológia.

Hivatalos állásponttá vált a harc a formalizmus, a kozmopolitizmus, a modern építészet ellen, meghírdették a szocialista-realista építészet alkalmazásának elvét. Az építészet feladata a társadalmi célok, értékek, ideológiák, az új társadalmi rendszer tartalmának kifejezése. Az építészet keretbe foglalja a társadalmi viszonyokat.

A szocialista-realista koncepcióban az építészet, a várostervezés a társadalmi valóság tükre; a tér nem a közösség teremtője, hanem otthona.

Sztálin meghatározása szerint "tartalmában szocialista, formájában nemzeti". A szocialista tartalom az emberről való gondolkodás és munkásosztály győzelmének hirdetését jelentette.

A szocialista realista építészet nemzeti formájának megtalálásában a 19. század első felének klasszicizmusára kivánt támaszkodni.

A szocreál születésének időszaka

Magyarországon a kommunista hatalomátvétel, majd az 1. ötéves terv megindítását követően jelentős és ideológialiag fontos feladat várt az építészekre: a meglévő települések és az épülő új városok szocialista arculatának kialakítása.

A Tér és Forma építészeti folyóirat körül a szociáldemokrata és jobboldali nézeteket képviselő építészek tömörültek. Az ő hitvallásuk a tervezés szakszerűségét és politikamentességét hirdető corbusier-i gondolatokkal egyezett meg. Hittek abban, hogy az ember közvetelen lakóhelyi és lakásviszonyai a társadalom olyan önálló részterületei, amelyeknek sajátos törvényszerűségei vannak, hatással vannak az életmódra, de az egész társadalmi berendezkedésre is. Ezért ezek alakításával formálható a társadalmi és a mindennapi élet.

Ebben a szemléletben akkor történt meg a változás, amikor az építészeknek is állást kellett foglalniuk a hatalmi küzdelemben.

1946-ban a kommunizmus eszméivel szimpatizáló Perényi Imre, Kozma Lajos, Major Máté kivált a Fischer József által szerkesztett Tér és Forma laptól, és megalapították Új Építészet címmel saját orgánumukat. Major Máté az első számban fogalmazta meg, hogy milyen új elvek szerint képzelik el munkájukat. "Az építésznek fel kell ismernie(...) mik azok az elvek és formák, melyek az építészetben egybeesnek, együtt fejlődnek a dolgozók társadalmának ideológiájával."